Beszélgetés Pintér Norbert Távszem mentorral.

– Kérem, mondjon magáról pár szót, meséljen mindennapjairól, szabadidős tevékenységeiről, stb.

– Pintér Norbert vagyok, 27 éves, szegedi Távszem mentor. A Vajdaságból költöztem Szegedre 3 évvel ezelőtt. Általános iskolai tanítóként dolgoztam, illetve egy kis csoportnak ma is tanítok zenét, mivel a zene kitölti az egész életem. A tanítás mellett különböző zenekarokban tevékenykedtem, és a mai napig is vannak formációim. Ez mellett Szegeden az egyik kisebb színháznál hangszeres előadóként, dalszerzőként dolgozom. A művészetek számos ága fontos számomra, mint a festészet is, amiben a látásvesztésem sem akadályoz. Azt gondolom, hogy tényleg azt tudom csinálni, amit szeretek, ilyen a mentorsághoz tartozó oktatás, a zenélés és a festészet.

– Mi az, amit a személyiségéről fontosnak tart elmondani?

– Nyitott, extrovertált személyiségnek tartom magam. Nagyon szeretem az emberek látásmódját megismerni egy beszélgetés kapcsán. Engem a vakság arra is tanít, hogy az emberek egymást ne csak a külsőségek alapján ítéljék meg, ezt igyekszem átadni másoknak is.

– Hogyan került kapcsolatba a mentori munkakörrel?

– A Vakok és Gyengénlátók Csongrád Megyei Egyesülete programjaiban többször szerepeltem, mint vendég előadó és így kértek fel engem a mentori posztra. Ebben az oktatói diplomám is nagy szerepet játszott.

– Mi motiválta önt, hogy mentorként is dolgozzon?

– A kihívás! Eddig csupán gyerekekkel foglalkoztam, őket oktattam és neveltem. Ez is motivált arra, hogy egy hasonló, de mégis más jellegű tanítói munkában próbáljam ki magam. Kíváncsi voltam és vagyok rá, hogy egy idősebb embernek hogy tudom átadni a tudásom és tapasztalataim. Szerintem a mai világ megköveteli az élethosszig tartó tanulást, és remélem, hogy ezzel a feladatkörrel jobban kinyithatom a világot a mentoráltjaimnak.

– Milyen hasznos tapasztalatokkal gazdagodott mentori munkája során?

– Elsősorban nagy kihívás a már berögzült tudást egy kicsit átformálni. Teljesen másképp kell hozzáállni mindenkihez. Néha sokkal jobban kell motiválni és a türelmességet előre kell helyezni. Viszont nagyon nagy pozitívum, hogy sokszor egymástól is tanulhatunk. A tapasztalatcsere és a tenni akarás le tudja küzdeni azokat a korlátokat, amiket a látásvesztés esetleg hozhat magával.

– Mik azok a témakörök, amiket a legnehezebb megtanítani az érdeklődőknek, és miért?

– Ez nagyon változó. Mindenkinek más a fontos, más az érdeklődési köre. Próbáltam úgy differenciálni, hogy az általános tudnivalók mellett előrevegyük a tanításban a számukra fontosabb tudnivalókat. A szövegszerkesztés, szövegírás, e-mail írás, tehát a billentyűzet használata okoz néha problémát, erre akkor kerülhet sor, ha valami oknál fogva nem lehet bediktálni a szöveget a telefonba. E mellett a közösségi oldalak, a navigációs rendszerek használata is több gyakorlást igényel.

– Mennyi ideig tart egy-egy jelentkező oktatása?

– Attól függ, otthon mennyit foglalkozik a telefonnal. A célom az, hogy saját magától is, autodidakta módon rájöjjön egyes dolgokra, de természetesen egy teljesen kezdőnek azért pár hónap mindenképp kell, illetve a napi szintű gyakorlás elengedhetetlen, hiszen új finommotorikus készségeket kell elsajátítania. Azt hiszem, hogy a nehézségek ellenére, ezt kortól függetlenül mindenki elsajátíthatja.

– Milyen visszajelzések érkeznek a felhasználóktól?

– Mindenképpen nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. Rengeteg olyan lehetőséget ki tudnak használni a felhasználók, amit eddig soha. Legyen az a tömegközlekedés megkönnyítését segítő alkalmazás, a hangoskönyvtár, vagy nem utolsó sorban a Távszem segítségnyújtás. Örülök, hogy sokan olyan dolgokra is tudják használni az alkalmazást, amire nem is gondolnánk. Lehet ez almaszedés, de akár tyúkok számolása az udvarban, mert ilyenre is volt példa.

– Szokta tartani a kapcsolatot a Távszem operátorokkal? Milyen célból?

– Van olyan operátor, akivel a közösségi oldalon tartjuk a kapcsolatot és tudok olyanról is, aki a zenekaromat hallgatja. Ezen túl, természetesen, amikor felhívom őket az alkalmazásból, szoktunk pár szót váltani.

– Hol és hogyan jelentkezhetnek önnél az érdeklődők?

– Általában a szegedi egyesületen keresztül szokták felvenni velem a kapcsolatot, hiszen főként a tagok igényelnek segítséget.

– Mit üzen az olvasóknak?

– Hálás vagyok, hogy azt tudom csinálni, amit szeretek, és köszönöm mindenkinek, aki elérhetővé tette ezt nekem.

További sok tanítványt, sikerekben gazdag mindennapokat kívánunk!

Árvay Mária