Beszélgetés Lukács Ágota Távszem mentorral

A sokéves közös ismeretségre való tekintettel tegező formát használok beszélgetésünk során.

– Kérlek, mondj magadról pár szót, mesélj mindennapjaidról, szabadidős tevékenységeidről, stb.

– Lukács Ágota vagyok. Születésem óta teljesen vak vagyok, a Vakodába jártam általánosba, majd Mezőtúron – szülővárosom és jelenlegi lakhelyem –, a Teleki Blanka gimnáziumban érettségiztem. Diplomám nincs, egy szoftver üzemeltetői tanfolyamon szerzett OKJ-s bizonyítvány teszi lehetővé, hogy jelenlegi munkámat végezzem. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete Elemi Rehabilitációs Központjában vagyok informatikaoktató, amibe beletartozik az okostelefon használatának tanítása is. Az egyesületnél 2012. május 1., a rehabközpontban 2017. október 1. óta dolgozom.

A rehabközpontos munka mellett szeretek más munkában is részt venni az egyesületnél: kutyás szemléletformáló programokon veszek részt, illetve az egyesület irodalmi pályázatát is én koordináltam az utóbbi néhány évben.

Egyedül élek, azaz mégsem, mert szinte mindig és mindenhol velem van Vacak, jelenlegi lab-golden vakvezetőkutyám, illetve ha hazatérünk, egy Bátor nevű német juhászkutya és öt nimfa papagáj fogad.

Szabad időmet leginkább a barátaimmal való kapcsolattartás és állatkáimmal való foglalkozás tölti ki. Szeretek írogatni is, de nem tartom magamat írónak, csak néha kitör belőlem egy-egy firkálmány, amit Facebookon osztok meg a nyilvánossággal. Facebookon gyakran írok humoros, vagy elgondolkodtató, rövidebb bejegyzéseket is, amikben vagy egy napi történetet mesélek el, vagy egy felfedezést, érzést, amiről úgy gondolom, érdemes kitenni a netre, mint érdekességet, humort vagy éppen tanulságot. Nagyon szeretek utazgatni barátaimhoz, barátaimmal, utazás közben, ha nem beszélgetek vagy alszom, szeretek olvasni és zenét hallgatni.

– Mi motivált, hogy mentorként is dolgozz?

– A Távszem projektben rejlő lehetőségek, használatának minél szélesebb körű kiaknázása és a tapasztalatok átadása. Nagyszerű dolog és remekül segíti a Távszem a látássérültek életét.

– Tulajdonképpen mi a mentor feladata?

– Sok minden. Egy rakás papírmunka, a projektben résztvevő és nyertes pályázók segítése az iPhone-ok és a Távszem használatában. Ennél pontosabban nem is szeretném meghatározni, mert a mentori munkám beletartozik az egyéb munkámba, ahol viszont teljesen egyénre szabottan foglalkozhatok távszemes és nem távszemes tanulóimmal egyaránt.

– Melyek azok a témakörök, amiket a legnehezebb megtanítani az érdeklődőknek és miért?

– Változó, mindenkinek más. Most kategorizálhatnám a klienseket több szempontból is, pl. született vak, később megvakult, aliglátó, gyengénlátó, idős, fiatal, használt-e már iPhone-t, stb., de nem igazán szeretek kategorizálni. Minden egyén más, mindenkinek mások az igényei és nehézségei is.

– Mennyi ideig tart egy-egy jelentkező oktatása?

– Egyén és igényfüggő.

– Kaptál-e már valamilyen visszajelzést a tanítványoktól?

– Természetesen igen. Általában jókat, de volt már rá példa, hogy legjobb kliensemet is kizökkentette valami sikertelenség a nyugalmából és akkor velem szemben volt kicsit keményebb, felháborodottabb, de talán még inkább megerősödött a bizalom, ha együtt megoldást találtunk.

– Hol és hogyan jelentkezhetnek nálad az érdeklődők?

– Szolnokon, a Hild Viktor utca 1. külső földszint 10. alatt, illetve a +36(56)514-085 vezetékes telefonszámon minden munkanap 8:30 és 13:30 között.

Munkádhoz további sok sikert kívánunk!

Árvay Mária