2019 áprilisában állt munkába az MVGYOSZ-nél az a 15 fő, akikből június végére képzett Távszem operátorok és ügyfélszolgálati munkatársak lettek. Ők már javában biztosítják a Távszem szolgáltatást, vagyis intézik a felhasználók regisztrációját, és ami talán ennél is izgalmasabb: a távolból helyettünk látnak. A Távszemet már használó olvasóinknak a hangjuk és a nevük már ismerős lehet, ha pedig ennél többre is kíváncsiak velük kapcsolatban, akkor jó hírünk van: decemberig mindannyian bemutatkoznak Önöknek.

Beszélgetés Rasztotzky-Lukács Marianna Távszem operátorral

– Kérem, meséljen egy pár szót magáról, szabadidős tevékenységeiről, stb.

– Üdvözlöm a kedves olvasókat! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy bemutatkozhatok!  Rasztotzky-Lukács Marianna vagyok, szociális munkás szakon diplomáztam 2007-ben, és azóta a szakmában dolgozom. Ezelőtt felnőtt értelmileg akadályozott emberekkel foglalkoztam 5 évig egy foglalkoztató otthonban, amit nagyon szerettem.  Sajnos nagyon messze volt a lakóhelyemtől, ezért kényszerültem munkahelyet váltani. Másodállásban Call Centerben is dolgoztam. Szabadidőmet a családommal töltöm, 9 éves kisfiammal és férjemmel.  Ők töltik ki a mindennapjaimat.

– Mi az, amit fontosnak tart elmondani a személyiségéről?

– Mozgássérültként élem az életem, így az eddig megszerzett tudást, tapasztalatot széleskörűen tudom használni a Távszem projektben. Ebben a munkában leginkább azt kedvelem, hogy segíthetek a sorstársaimnak, sok erőt adhatok a mindennapi kihívások leküzdésében, professzionális segítségnyújtással és sok humorral. Így itt a hátrányom előnnyé válik és alakul. Ezért is választottam ezt a szakmát hivatásomként.

– Mennyire optimista ön? Hogyan küzdi le a nehezebb élethelyzeteket?

– Nem tartom magam optimistának, csak a praktikus élettapasztalat adta lehetőségeket próbálom minél jobban és minél gyakorlatiasabban átültetni a mindennapi életbe. Tudjuk, hogy a mindennapok során az egyszerűnek tűnő feladatok is komoly kihívást jelenthetnek a fogyatékkal élők számára, amely kihívások adott esetben megsokszorozódnak. Nekem a legnagyobb segítő partnerem a humor és a kreativitás ez ügyben.

– Hogyan került kapcsolatba a Távszemmel?

– Egy régi kedves barátnőm küldte el nekem az álláslehetőséggel kapcsolatos felhívást. Elolvasva azt, egyértelmű volt számomra, hogy ilyen testhezálló munka ritkán adódhat az életemben. A felhívásban minden előnyként feltüntetett személyiségi jellemző és tapasztalattal kapcsolatos elvárás illet rám. Nagy izgalommal és tettre készen vártam, hogy elkezdhessek dolgozni. A szociális munka egyedi lehetőségét vélem benne felfedezni testre szabottan (sok mozgás nélkül segíthetek sorstársaimnak).

– A szakmai képzés alkalmából szerzett-e személyre szóló, életét meghatározó élményeket?

– Szociális munkás tanulmányaim során sok tapasztalatot szereztem a témában, valamint a saját érintettségem révén is jó lehetőség megtapasztalni a segítséget kérő és segítséget nyújtó oldalt. Számomra érdekes volt mozgássérültként megtapasztalni a vakok világában felmerülő nehézségeket. Ebben leginkább a Vakrepülés nevű színtársulat előadása fogott meg, valamint a narrált színház. Nagy élmény volt mindkettő.

– „Azért vagyunk a földön, hogy segítsünk egymásnak. Különben mi lenne velünk?” (Giorgio Pressburger)

Mi jut erről eszébe?

– Talán már említettem, hogy én is sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy mások jóindulatán, figyelmességén múljon a dolog pozitív kimenetele. Nagyon jó érzés megtapasztalni mások segítőkészségét. És ugyan ilyen jó segíteni valakinek. Ettől lesz szebb a világ!

– Ismerőseinek, barátainak mesélt-e már a munkájáról? Hogyan reagáltak?

– Amikor meséltem a barátaimnak erről a lehetőségről, nagyon testhezállónak találták ezt a munkát számomra. Szeretném azt gondolni, hogy sok boldog távszem felhasználó lesz országszerte, akiket a nap 24 órájában tudunk segíteni.

– Mit üzen az olvasóknak?

– Szeretném azt hinni, hogy sok embernek a mindennapok során olyan természetes lesz minket felhívni bármikor, bármely esetben, mint eddig szívességet kérni környezetüktől, családtagjaiktól.

Bizonyára már most is így van!

Köszönöm a beszélgetést!

Árvay Mária