2019 áprilisában állt munkába az MVGYOSZ-nél az a 15 fő, akikből június végére képzett Távszem operátorok és ügyfélszolgálati munkatársak lettek. Ők már javában biztosítják a Távszem szolgáltatást, vagyis intézik a felhasználók regisztrációját, és ami talán ennél is izgalmasabb: a távolból helyettünk látnak. A Távszemet már használó olvasóinknak a hangjuk és a nevük már ismerős lehet, ha pedig ennél többre is kíváncsiak velük kapcsolatban, akkor jó hírünk van: decemberig mindannyian bemutatkoznak önöknek.

Beszélgetés Molnár Anikó Távszem operátorral

– Kérem, meséljen egy pár szót magáról, szabadidős tevékenységeiről stb.

– Üdvözlök minden kedves olvasót! Molnár Anikónak hívnak, eredetileg debreceni vagyok, most lesz lassan egy éve, hogy Budapestre költöztem. Szakmám szerint idegenforgalmi szakmenedzser a végzettségem, ám az élet sok területén megfordultam már munkaügyben, de leginkább a kereskedelemben dolgoztam eladóként, később pedig üzletvezetőként. Szabadidőmben szeretek a barátaimmal találkozni, társaságban lenni, amikor az énidőmet töltöm, akkor pedig sorozatokat nézek, olvasok, verseket írok. Szeretek nyelveket tanulni, hobbi szinten japánt tanulok jelenleg. A napjaimat pedig kávé és zene nélkül – ugyebár – el sem tudnám képzelni.

– Mi motiválta önt, hogy a Távszemnél helyezkedjen el?

– Egy jó barátom hívta fel a figyelmemet az álláshirdetésre, mert úgy gondolta nekem való feladat. Empatikus vagyok, ami úgy gondolom minden szempontból fontos az életben, de ennél a munkánál kifejezetten. Mivel szeretek emberekkel foglalkozni, embereknek segíteni és kommunikálni, örültem, hogy találtam egy olyan lehetőséget, ahol a mindennapi munkaórák úgy telnek el, hogy közben ténylegesen megkönnyíthetem mások mindennapjait.

– A szakmai képzés alkalmából szerzett-e személyre szóló, életét meghatározó élményeket?

– Elég sokrétű, széleskörű oktatáson vettünk részt, amin hasznos ismereteket, és nem mindennapi élményeket szereztünk, de ami számomra talán a legmeghatározóbb volt, az a Láthatatlan kiállítás, ahol ténylegesen belecsöppentünk egy látássérült mindennapjaiba. Amikor a vaksötétben elindultunk, az első két perc nekem furcsa volt, szerintem már akkorára nyitottam a szemeimet, mint az arcom, és még mindig nem láttam semmit, ezáltal lényeges tapasztalatokat szerezve sétáltam ki a komfortzónámból.

– Vakos rendezvényeken vett-e részt, s melyik állt közel önhöz?

– Több ilyen rendezvényen vettem már részt. Számomra a Séta a vakvezető kutyákért (Loyalty is Royalty) volt az, amit leginkább kiemelnék.

– Munkája közben mennyire hatékony a látássérült felekkel történő együttműködés?

– Úgy érzem hatékony, és igyekszem is mindent megtenni azért, hogy így legyen. A kamera kezelése okozhat átmeneti nehézséget mind a hívó számára, kommunikáció és irányítás szempontjából pedig az én számomra is, de megtalálva a közös hangot, ezen aránylag hamar át lehet lendülni. Adódhatnak váratlan helyzetek, de szerencsére még nem volt arra példa, hogy kölcsönös odafigyeléssel ezt ne tudtuk volna megoldani.

– Egy műszakban hányan dolgoznak együtt?

– Az változó, többnyire hárman vagy négyen.

– Milyen céljai vannak a közeljövőt illetően?

– Terveim közt szerepel munka mellett még továbbtanulni. Érdekel a pszichológia, az asztrológia, a marketing, valamint a korábban említett japán nyelv.

Munkájához és későbbi tanulmányaihoz sok sikert, kitartást kívánunk!

Árvay Mária