2019 áprilisában állt munkába az MVGYOSZ-nél az a 15 fő, akikből június végére képzett Távszem operátorok és ügyfélszolgálati munkatársak lettek. Ők már javában biztosítják a Távszem szolgáltatást, vagyis intézik a felhasználók regisztrációját, és ami talán ennél is izgalmasabb: a távolból helyettünk látnak. A Távszemet már használó olvasóinknak a hangjuk és a nevük már ismerős lehet, ha pedig ennél többre is kíváncsiak velük kapcsolatban, akkor jó hírünk van: decemberig mindannyian bemutatkoznak önöknek.

Beszélgetés Sebők Jánosné Andi Távszem operátorral

– Kérem, meséljen egy pár szót magáról, szabadidős tevékenységeiről, stb.

– Sebőkné Andi vagyok, Távszem operátor. 50 éves múltam, 29 éve házas, két nagy fiam van, családomra nagyon büszke vagyok. Szabadidőmben férjemmel motorozni szoktunk. Szeretek a természetben lenni, és kedvelem az állatokat.

– Ha pár szóban kellene nyilatkozni a személyiségéről, mi az, amit fontosnak tart magáról elmondani?

– A családom és a munkatársaim nagyon fontosak az életemben. Akkor vagyok elégedett, ha a körülöttem lévők is jól érzik magukat. Szeretek a kedvükben járni és meglepni őket apró figyelmességekkel.

– Mi a véleménye a humor gyógyító erejéről?

– Vidám embernek tartom magam, nagyon szeretem, ha valakinek jó a humora és kacaghatok vele. A feszültebb helyzeteket is jobban sikerül feloldani humorral. Véleményem szerint a humorral a nehezebb helyzeteket is könnyebb átvészelni, elviselni, megoldani.

–  Mi motiválta önt, hogy a Távszemnél helyezkedjen el?

– Szeretem magam megmérettetni és új helyzetek elé állítani. Barátnőm, Puskás Kata Szidónia hívta fel figyelmemet erre a szép hivatásra. Mindig is szerettem segíteni másoknak. A szolgáltatás elindulása adta a legtöbb élményt számomra.

– A szakmai képzés alkalmából szerzett-e személyre szóló, életét meghatározó élményeket?

– Az érzékenyítő képzéseken nagyon változatos és tanulságos feladatokat kaptunk. Ez segített átélni az érzést, hogy nincs látásunk és csak bízni tudunk embertársunkban. Köszönöm kollégánk, Benedek Zoltán segítségét, mérhetetlen nyugalmát, aki látássérültként végigkísérte a képzésemet.

– „Az abszolút függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban: szerzett tapasztalatainktól függünk; a mindennapi létben: más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.” (Karl Theodor Jaspers)

Mi jut erről eszébe?

– Sokszínű a csapatunk, eddigi éveink során mindegyikünk más-más szakmát tanult. A képzések során rájöttünk jó és jobb tulajdonságainkra, illetve a javítani való teendőinkre. Csapatunk így alkot teljes egységet, pont ez a jó benne, kiegészítjük egymást. Mindegyikünk pozitív és segítőkész személyiség, jó ilyen közösségben dolgozni.

– Mit üzen az olvasóknak?

– Köszönöm, hogy elolvasták bemutatkozásomat. Kérem önöket, hogy hívják bizalommal a Távszemet minél többször, mert szívvel-lélekkel önökért vagyunk!