2019 áprilisában állt munkába az MVGYOSZ-nél az a 15 fő, akikből június végére képzett Távszem operátorok és ügyfélszolgálati munkatársak lettek. Ők már javában biztosítják a Távszem szolgáltatást, vagyis intézik a felhasználók regisztrációját, és ami talán ennél is izgalmasabb: a távolból helyettünk látnak. A Távszemet már használó olvasóinknak a hangjuk és a nevük már ismerős lehet, ha pedig ennél többre is kíváncsiak velük kapcsolatban, akkor jó hírünk van: decemberig mindannyian bemutatkoznak önöknek.

Beszélgetés Kovács Kinga Távszem operátorral

– Kérem, meséljen egy pár szót magáról, szabadidős tevékenységeiről, stb.!

– Kovács Kinga Emese vagyok, 21 éves. Ápolónői végzettséggel rendelkezem, ebből kifolyólag mindig is közel éreztem magam az emberekhez és a mai napig örömmel tölt el, ha segítséget nyújthatok valakinek. Egyik hobbim az olvasás, legjobban a fantasy könyveket kedvelem. Két cicám és egy kutyám van, a cicák állandó játékot igényelnek, a kutyával pedig sokat sétálunk kikapcsolódásképp.

– Mi motiválta önt, hogy a Távszemnél helyezkedjen el?

– Az anyukám a szövetségnél dolgozik, a rendezvényeken büfésként eddig is többször dolgoztam. Így volt alkalmam megismerni a látássérültek mindennapi gondjait. Baráti kapcsolataim is lettek, ezért nagy örömet jelent nekem, hogy segíteni tudok.

– Részesült-e olyan élményben a képzés során, mely megérintette önt, vagy valamiért fontos mozzanat volt az életében?

– A helyzetgyakorlatos oktatások során kiderültek olyan problémák, amik egy látó számára természetesek. Például, hogy mennyire nehéz lehet látás nélkül enni, inni, nem is gondol rá az ember, hogy nem találja vakon a száját egy szívószállal. De egyszerűen egyenesen menni is lehetetlen feladatnak tűnik.

– Valamikor úgy érezzük, kínos segítséget kérni. Került-e ön olyan kellemetlen helyzetbe, amikor jókor jött a segítség? Mi volt az?

– Igen, előfordult, hogy egy számomra kellemetlen helyzetbe kerültem. Például állt a sor a pénztárnál egy szupermarketben és hiányzott még 15 Ft a végösszegből, de nem volt már nálam annyi apró. Pár percig keresgéltem még a pénztárcámban, de csak nem találtam. Közben éreztem, hogy a pénztáros és a többi sorban álló is nyugtalankodik, mire a mögöttem álló úr mosolyogva odaadta a még hiányzó összegű aprót és hozzáfűzte, hogy ne érezzem magam rosszul, bárkivel előfordulhat.

– Munkája során történt-e vicces, humoros eset?

– Az egyik hívó fél olyan kérdést tett fel, amihez a szobában kellett körbenézni a kamerával. Nem vette észre, hogy a háttérben tartózkodott valaki, aki csak alsónadrágot viselt. Jeleztem a hívó félnek, de szerencsére humorral kezelte a dolgot.

– Egy beszélgetés időtartama korlátozott?

– Igen. Egy hívás maximum időtartamát 20 percben állapítottuk meg. Ha ez idő alatt nem sikerült az adott problémát megoldani, amivel a látássérült személy felhívott minket, és tudjuk, kellene még pár perc, hogy eredményesen befejezzük a segítségnyújtást, akkor túlléphető ez az időkeret.

– Minden operátornak kell éjszakai műszakot is vállalni, pl. kisgyerekeseknek is?

– Nem. A beosztásunkat illetően nagyon rugalmasak és segítőkészek a főnökségnél. A messziről bejáróknak és/vagy kisgyerekeseknek nem kell éjszakai műszakot vállalniuk, ha nem szeretnének.

– Milyen céljai vannak a közeljövőt illetően?

– Terveimben mindenképp szerepel a továbbtanulás. Pár évet adok magamnak, amíg eldöntöm, hogy az egészségügy mely területén szeretnék dolgozni.

Terveihez és munkájához sok sikert kívánunk!

Árvay Mária