„Akik a távolból helyettünk látnak” sorozatban elbeszélgettünk a Távszem operátorokkal és ügyfélszolgálati munkatársakkal. Januártól bepillantást nyerhetünk a mentorok munkájába, akik a látássérülteknek, igény szerint, az iPhone és a Távszem alkalmazás használatát megtanították, segítettek a regisztrációban, valamint bármilyen felmerült kérdésre igyekeznek válaszolni, nem utolsósorban pedig kapcsolatot jelentenek a Távszem projekt csapata és a tagegyesületek között. Ismerkedjünk meg velük kicsit közelebbről!
Beszélgetés Bora Sándor mentorral
– Kérem, mondjon magáról pár szót, meséljen mindennapjairól, szabadidős tevékenységeiről, stb.
– Bora Sándor vagyok, 44 éves látássérült. 2013-ban szereztem szociálpedagógus diplomát a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Karán, és kezdtem el dolgozni a Látássérültek Észak-Alföldi Regionális Egyesületénél, mint szociálpedagógus és rehabilitációs mentor és tanácsadó.
Feleségemmel, Anitával 3 gyermeket (Blanka 3 éves, Benedek 6, Tibor 15 éves) nevelünk. Szabadidőm nagy részét gyermekeimmel töltöm és Fülöp kutyussal. Ha jut idő, gyakran nézek filmeket, néha hangoskönyvet hallgatok.
– Mi az, amit a személyiségéről fontosnak tart elmondani?
– Személyiségemet tekintve, talán a legfontosabb, hogy kellő segítőkészséggel és türelemmel rendelkezem. Persze ennek elérésén sokat dolgoztam. Megtanított az elmúlt évek munkatapasztalata és a gyermekeim születése és nevelése.
Természetesen vannak negatív személyiségjegyeim is, amikkel úgy gondolom, tisztában vagyok és próbálom őket csiszolgatni nap mint nap.
– Hogyan került kapcsolatba a mentori munkakörrel?
– A mentori munkakörrel munkahelyem révén kerültem kapcsolatba. Itt szereztem tudomást a projektről, és a mentori munkakörről. Átgondolva alkalmasnak éreztem magam és megpróbáltam.
– Mi motiválta önt, hogy mentorként is dolgozzon?
– Már a projekt megjelenése előtt évekkel használtam iPhone-t és napi kapcsolatban álltam látássérült egyesületi tagokkal. Így magától értetődő volt, hogy ha erre lehetőség van, szeretném átadni azt a tudást és tapasztalatot, aminek elsajátításával egy önállóbb életet ismerhet meg minden látássérült.
– Milyen hasznos tapasztalatokkal gazdagodott mentori munkája során?
– Mint említettem, segítő szakmából kifolyólag, eddig is sokat voltam kliens közelben, de mentori munkám talán még több türelmet, kitartást igényel.
– Melyek azok a témakörök, amiket a legnehezebb megtanítani az érdeklődőknek és miért?
– Ez szerintem személyiségfüggő, vannak, akik könnyebben tanulnak és vannak, akik nehezebben. Természetesen nagyban hozzájárul ehhez a kliens akarata, elszántsága. De ha mindenképpen ki kell emelni valamit az a VoiceOver használatához szükséges kézmozdulatok, gesztusok, mivel ezek kellő finommotorikát igényelnek.
Ha a mentorált teljesen „új”, azaz nincs egyáltalán okostelefon felhasználói tapasztalata, nehézséget okoz maga az egész rendszer működésének megértetése. Leggyakrabban talán a Távszem alkalmazás használata közbeni telefonpozicionálás megtanítása számít fő problémának.
– Mennyi ideig tart egy-egy jelentkező oktatása?
– Ez is nagyon széles skálán mozog. Átlagban az első találkozásnál minimum 2 órás felkészítés előzi meg a telefon átadását. Itt megismertetem a leendő iPhone tulajdonost az alapmozdulatokkal (VoiceOver ki- és bekapcsolása, egy adott alkalmazás megkeresése, megnyitása, bezárása, telefonkönyvben történő keresés, híváskezdeményezés, hívásmegszakítás, stb).
Ha ezek már biztosan mennek, csak akkor kapja meg az illető a készüléket és ezt követően személytől függően további egyéni vagy csoportos oktatások várnak rá. 8-10 óra fejlesztés után már olyan tudást szerez egy-egy ügyfél, amivel biztosan használja az alapvető funkciókat, alkalmazásokat. Viszont ez egy soha véget nem érő folyamat, mivel ahogy bővül a felhasználó digitális kompetenciája, újabb és újabb megválaszolandó kérdések merülnek fel.
– Milyen visszajelzések érkeznek a felhasználóktól?
– Túlnyomórészt pozitív (95%), a sikerélményeknek köszönhetően. Eleinte sok embertől hallottam már, hogy ez nekem nem fog menni. Ilyenkor kellő bátorítás és újabb oktatás(ok) után fel lehet hozni minden felhasználót arra a szintre, amivel biztosan tudja kezelni a Távszemet. Vannak építő jellegű észrevételek is, amit természetesen jelzek a projekt vezetőségének, és néha megjelennek negatív kritikák is, szerencsére elvétve. Ezek legnagyobbrészt külső, független okok miatt adódnak (nem megfelelő a hang- vagy képminőség).
– Szokta tartani a kapcsolatot a Távszem operátorokkal? Milyen célból?
– Igen, főleg a projekt elején kellett velük kapcsolatba lépnem. Ezek általában adminisztrációs okok miatt történtek (elfelejtett jelszó, nem megfelelően működő alkalmazás, hibás e-mail cím, stb.).
– Hol és hogyan jelentkezhetnek önnél az érdeklődők?
– Az érdeklődők az egyesület irodájában személyesen vagy telefonon tudnak elérni.
– Mit üzen az olvasóknak?
– „Soha ne mondd, hogy soha!”
Ha megpillantod az ajtót a „Távszem” felirattal, ne félj belépni rajta, mert odaát egy önállóbb, szabadabb világ vár.
Kívánjuk, hogy minél többen csatlakozzanak ehhez a szabadabb világhoz!
Árvay Mária